Van, aki egy egész életen át rejtegeti a dadogást

• Jó hírek, Szervezeti hírek
• 2025. szeptember 28.

„Te nem is dadogsz!” – sokan halljuk ezt, amikor megpróbáljuk elmondani, hogy valójában dadogunk.

Pedig igenis jelen van, csak kívülről nem mindig látható. A legtöbben különféle „fedőtechnikákat” alkalmazunk: hümmögést, szókicserélést, töltelékszavakat – mindezt azért, hogy leplezzük a nehézséget.

Vannak, akik egy egész életen át titkolják a dadogásukat, még a közeli családtagjaik elől is. Inkább kerülik a bizonyos helyzeteket, inkább háttérbe húzódnak – mintha nem a saját életüket élnék –, csak hogy ne derüljön ki. Ezt nevezzük „rejtett dadogásnak” (covered stuttering), ami a dadogás egyik típusa. Az állandó kerülés és átfogalmazás azonban rendkívül kimerítő, rengeteg energiát emészt fel, és fokozatosan rombolja az önbizalmat is.

Miért alakul ki?

Gyakran serdülő- vagy felnőttkorban jelenik meg, amikor erősebb a társadalmi nyomás és nagyobb a megfelelési kényszer. Sok beszélő ilyenkor „láthatatlanná” akarja tenni a dadogást, hogy elkerülje a negatív megítélést.

Milyen következményei lehetnek?

Bár a dadogás kevésbé feltűnő, a pszichés terhek – például a szorongás, az önbizalomhiány vagy az elkerülő viselkedés – még súlyosabbak is lehetnek, mint a nyílt dadogásnál.

Hogyan segíthet a terápia?

A logopédiai és pszichológiai módszerek célja, hogy a beszélő felismerje, majd fokozatosan elengedje az elkerülő stratégiákat, és merjen nyíltan beszélni – akkor is, ha dadog. A folyamat része a szorongás oldása, valamint a pozitív beszédélmények megerősítése.

Forrás: Démoszthenész Egyesület Facebook