Kézzel fogható történelem, közösen megélt örömök

• Jó hírek, Programok, Szervezeti hírek
• 2026. november 3.

A vár makettjét tapintással fedezték fel, a régi korok viseletét sisakot és láncinget próbálva ismerték meg, esténként pedig a beszélgetésre is jutott idő.

A Vakok és Gyengénlátók Jász-Nagykun-Szolnok Vármegyei Egyesületének tizenkét kirándulója októberben három napot töltött Sárospatakon. A történelmi emlékek mellett a közösség összetartó ereje is emlékezetessé tette az utazást, amelynek élményeit a szervező és az egyik lelkes résztvevő segítségével idézzük fel.

A kirándulást Kissné Kérdő Gabriella, az egyesület munkatársa szervezte, akit a közösségben egyszerűen Gabinak hívnak. Már hónapokkal az indulás előtt egyeztetett a múzeumokkal, hogy a látássérült résztvevők minél több tárgyat tapintással is megismerhessenek, és a tárlatvezetések az igényeikhez igazodjanak. „Általában múzeumpedagógusokhoz szoktam fordulni” – meséli Gabi, aki a szakemberekkel közösen keresi meg a megfelelő foglalkozásokat és a kézbe vehető tárgymásolatokat. Tapasztalatai szerint a múzeumi munkatársak nyitottan fogadják a kéréseket, és olykor a kiállításon nem szereplő eszközöket is előkészítik. Sárospatakon is így történt.

A vár, amelyet meg is tapinthattak

A Rákóczi-várban történelmi harci felszerelések másolatait vehették kézbe a kirándulók, sisakokat és láncingeket próbálhattak fel, a kőtárban pedig egyes faragványokat is megtapinthattak. Különösen nagy sikert aratott a vár makettje, amelynek segítségével az épület elrendezését is megismerhették. A jászberényi Kollárné Terikét elsősorban a vastag várfalak és a régi épületrészek ragadták meg, a tárlatvezetők elbeszélései pedig az iskolában tanultakat is felidézték benne. „Jó tárlatvezetőnk volt mindenhol” – emeli ki Terike, aki annak is örült, hogy a Rákócziakról korábban nem hallott részleteket tudhatott meg.

Gabi arra törekszik, hogy a szóbeli ismertetés mellett közvetlen tapasztalatok is élményszerűvé tegyék a múzeumlátogatást. A református iskolamúzeumban szintén lehetőség nyílt a tapintásra és a kipróbálásra: a látássérült vendégek régi padokba ülhettek, fizikai eszközök másolataival ismerkedhettek, és faragott részleteket fedezhettek fel.

A Bodrog-parti sétát estére időzítették, hogy azok is gyönyörködhessenek a kivilágított városban, akik a fényeket és a nagyobb formákat még érzékelik. Terike elmondta, hogy bár a távolságokat nehezen méri fel, a világításból és az épületek körvonalaiból is érzékelt valamennyit. „Nagyon messzire én se látok el” – fogalmazott, de a folyóparti séta így is kedves emléke maradt. Szívesen beszélt a gondozott parkokról, a virágokról és a szobrokról is, amelyek felfedezésére a közös séták során jutott idő.

Az első estét egy születésnapi meglepetés is különlegessé tette. Egyik útitársuk a negyvenedik születésnapját ünnepelte, Gabi pedig a többiekkel összefogva csokoládétortával készült. Az ünnepelt először meglepődött, majd a közös éneklés közben maga is tapsolni kezdett. „Nagyon örült, meglepődött, hogy még tortát is kapott” – idézte fel Terike a köszöntést.

A közös élményekből barátságok születnek

Terike számára a többnapos kirándulások egyik legnagyobb értéke, hogy a látnivalók mellett egymásra is jut idő. Egy közgyűlésen vagy ünnepségen sokszor csupán néhány mondatot válthatnak egymással a tagok, utazás közben azonban hosszabban beszélgethetnek, és közelebbről is megismerhetik sorstársaikat. Ezúttal Jászberényből öten csatlakoztak a programhoz, a három nap alatt pedig a más településekről érkezőkkel is szorosabb kapcsolatot alakíthattak ki. „Jó együtt lenni a csapattal” – mondja a jászberényi egyesületi tag, aki lehetőség szerint minden hasonló programon igyekszik részt venni.

Terike szeretettel beszél Gabiról, akit rátermett szervezőnek tart. A szervezők odafigyelésére a hazautazás során is szükség volt: az eső miatt módosítani kellett a terveken, a jelentős vonatkésések pedig tovább nehezítették az utat. Gabi segítségével végül minden problémát sikerült megoldani, a csapat pedig szerencsésen hazaérkezett. A nehézségek ellenére mindenkiben szép emlékek maradtak.

A folytatáshoz a résztvevők öröme ad ösztönzést. „Nekem is jó érzés, hogy látom az arcokon, hogy örülnek neki” – mondja Gabi. „Nagyon-nagyon szeretek velük foglalkozni.”

Terike emlékeiben a várfalak, az esti fények és a születésnapi köszöntés együtt őrzik a három nap történetét. A sárospataki kirándulás így nemcsak a történelmi ismeretek és a különleges múzeumi élmények miatt maradt emlékezetes, hanem azért is, mert a közösen átélt pillanatok tovább erősítették a közösség összetartozását.

Forrás: JNSZMVAKOK