Kósa Ádám: Ne a képességek hiányát, hanem a képességeket helyezzük a középpontba

• Egyéb
• 2024. december 3.

– Milyen érzés államtitkárként részt venni a fogyatékosságügyi területen? Hogyan fogadta ezt az új megbízatást?

– Megtiszteltetés, hogy engem kértek fel erre a szolgálatra, feladatra. Nem csupán államtitkárként, hanem fogyatékossággal élő emberként is van tapasztalatom arról, milyen kihívásokkal, nehézségekkel kell megküzdeniük a fogyatékossággal élőknek nap, mint nap.

– Miben látja az önálló államtitkárság jelentőségét?

– Az önálló Fogyatékosságügyi Államtitkárság létrehozása egyértelműen mutatja a kormány elkötelezettségét a fogyatékossággal élő emberek és családjaik támogatása iránt. Ez a lépés lehetőséget teremt arra, hogy a fogyatékossággal kapcsolatos ügyeket hatékonyabban és célzottabban kezeljék.

Ennek szellemében vált elérhetővé az akadálymentesített nemzeti konzultáció, amely most már a több mint 60 ezer siket és nagyothalló ember számára is biztosítja a részvétel lehetőségét, így segítve őket, hogy véleményükkel hozzájáruljanak a közös döntésekhez.

– Milyen konkrét programokat vagy új kezdeményezéseket terveznek a fogyatékossággal élők társadalmi integrációjának támogatására?

– Az első és legfontosabb új változás, hogy létrehozzuk a Fogyatékosságügyi Koordinációs Bizottságot. Az új testület a Fogyatékosságügyi Államtitkárság ágazatokon átívelő szerepének erősítését fogja elősegíteni javaslattevő, tanácsadói feladatokkal. A Bizottság feladata lesz, hogy véleményezze a fogyatékos embereket érintő jogszabálytervezetek kidolgozását és részt vesz az Országos Fogyatékosságügyi Program előkészítésében. Szükségszerűvé vált ennek a Programnak a megújítása, hiszen a végrehajtására rendelkezésre álló időkeret 2025. december 31-én lejár, és az új Országos Fogyatékosságügyi Program 2026. január 1-től kell hatályba lépjen. Ebben a munkában jelentős szerepet kap az FKB és munkacsoportjai, továbbá az Országos Fogyatékosságügyi Tanács és a kormányzat valamennyi érintett szakterülete.

– A nemzetközi tapasztalataiból mit tud hasznosítani ebben a szerepben? Van esetleg olyan külföldi példa, amely inspirálja a munkáját?

– Az elmúlt másfél évtizedben, európai parlamenti képviselőként dolgozhattam és szólaltam fel anyanyelvemen, magyar jelnyelven Európa fogyatékossággal élő polgáraiért, képviselhettem hazánkat a brüsszeli központban. Az európai parlamenti évek alatt számtalan értékes kapcsolatot alakítottam ki a fogyatékossággal élő embereket képviselő nemzetközi szervezetek vezetőivel, politikusaival.

Mindenkinek sikerült bebizonyítanom, hogy mi, fogyatékossággal élő politikusok ugyanolyan hatékonyan és eredményesen tudjuk képviselni az embereket, mint bárki más. Ehhez az kell, hogy ne a képességek hiányát, hanem a képességeket helyezzük a középpontba. Ezt a célt szeretném elérni itthon, Budapesten, Magyarországon is.

Az elmúlt hetekben Japánban jártam, ahol –hazánkkal ellentétben – nincs jelnyelvi törvény, és a mi szabályozásunkat fogják tanulmányozni, mintaként használni. Tapasztalatcserére várhatóan egy kisebb delegáció is érkezik hozzánk jövő évben. Vagyis van mire büszkének lennünk idehaza a terület szabályozását illetően.

– Milyen támogatásokra számíthatnak az érintett szervezetek és egyének?

– A Kormány az elmúlt 14 évben folyamatosan emelte a fogyatékosságügyi szervezetek költségvetési támogatását. A 13 érdekvédelmi és civil szervezet támogatása a 2010. évi 521,7 millió forintról 2024-re mintegy 1,575 milliárd forintra növekedett. A Kormány ezeket a támogatásokat a következő évben is biztosítani fogja a szervezetek számára.

A Belügyminisztérium pályázati programokon keresztül egyre növekvő összeggel támogatja a civil szervezetek munkáját. Ezekből a forrásokból nyernek különböző összegeket például a fogyatékossággal élő gyermekeket nevelő, és felnőtteket ellátó szülők, a terápiás kutyák alkalmazásának támogatására és a fogyatékossággal élő személyek helyi, regionális és országos szervezeteinek szakmai programjainak támogatására. Ez a forrás 2024-ben közel 1,830 milliárd forint volt.

– Mit gondol, miben változott leginkább a fogyatékosságügy hazai megítélése az elmúlt években? Hogyan kívánja ezt az irányt erősíteni az államtitkárság munkájával?

– A fogyatékosság szemléletében nemzetközi és haza szintéren is változás megy végbe, a paternalista megközelítés helyett a fogyatékos emberekre, mint jogok birtokosaira, a társadalomban önállóan részt vevő, annak teljes értékű tagjaira tekintünk. Ezeket a  változásokat a társadalmak fejlődése mellett az is generálta, hogy  az Egyesült Nemzetek Szervezete keretében 2006. december 13-án, New Yorkban elfogadásra került a Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) és az ahhoz kapcsolódó Fakultatív Jegyzőkönyv. Az Egyezményt és a Fakultatív jegyzőkönyvet hazánk 2007-ben ez elsők között írta alá, majd a 2007. évi XCII. törvénnyel ratifikálta. Az Egyezmény szellemiségét követve az elmúlt években számos szabályozás megalkotására, a meglévő szabályozók módosítására, fejlesztések indítására került sor. Ezt a folyamatot követve a következő év egyik legfontosabb feladata lesz a 2026. január 1-től hatályos új Országos Fogyatékosságügyi program előkészítése. A Program a hazai fogyatékosságpolitika legfontosabb stratégiai dokumentuma, amely valamennyi érintett szakterület fogyatékos embereket és családjaikat érintő fejlesztési irányait, céljait fogja tartalmazni. Emellett 2026. január elsejével a Program végrehajtását elősegítő intézkedési tervet is meg kell alkotni, ami a Programban lefektetett célok és irányok mellett már konkrét feladatok szintjén felelősök, források, indikátorok és határidők megjelölésével fogja az Egyezmény emberi jogi szemléletét megjeleníteni. E feladata végrehajtásában a Fogyatékosságügyi Államtitkárságnak jelentős szerepe lesz koordinációs és szakmai szempontból is.

– Milyen célokat szeretne elérni az elkövetkező években ezen a területen?

– Az Államtitkárság célja az Országos Fogyatékosságügyi Tanács tagjaival, a civil érdekvédelmi és szolgáltató szervezetekkel aktív, partneri együttműködés kialakítása, és erősítése. A fogyatékossággal élő emberek érintő döntések meghozatala előtt számít az érintettek és a civil szervezetek véleményére, javaslatikra, ennek megfelelően ez az együttműködés az alapja annak, hogy a következő évek tervezett fejlesztései, intézkedései a fogyatékos emberek és családjaik életminőségének emelkedését eredményezze. Kiemelten fontos feladat a szolgáltatásokhoz való egyenlő esélyű hozzáférhetőség biztosítása.

A Fogyatékosságügyi Államtitkárság továbbra is nagy hangsúlyt fektet arra, hogy minden érintett személy, ha szeretne, tudjon a lehetőségeihez, egészségi állapotához mérten munkát végezni, munkajövedelemből tartsa el magát és családját.

Célunk, hogy a fogyatékossággal élő emberek ne csupán a szociális intézkedések alanyai, hanem jogok birtokosai is legyenek, amelyek gyakorlásához az egyén mellett a teljes társadalomnak vannak feladatai. A fogyatékossággal élő emberek befogadása, esélyegyenlőségének megteremtése érdekében közösen kell fellépnünk, hogy az érintettek olyan környezetben és közösségben élhessenek, amely úgy támogatja őket, hogy közben az önálló élet szabadságát a lehető legteljesebb mértékben meghagyja.

Mit üzen a fogyatékossággal élők közösségének az államtitkárság megalakulásával kapcsolatban?

– Ez az első alkalom a magyar államigazgatás történetében, hogy ilyen közvetlenül érvényesíthetjük a „semmit rólunk nélkülünk” elvét. Arra biztatom a fogyatékossággal élők mindennapjaival foglalkozó állami és civil szervezeteket, hogy aktívan vegyenek részt ebben a közös munkában.