Önként jött, örömmel maradt: Rédey Tibor a szolnoki látássérültek segítője

• Jó hírek, Szervezeti hírek
• 2026. november 8.

Rédey Tibor barátaival látogatott ki a Szolnok napja rendezvényre, ahol egy beszélgetés végül az önkéntességhez vezette.

A Vakok és Gyengénlátók Jász-Nagykun-Szolnok Vármegyei Egyesületének standjánál olyan szívélyes fogadtatásban részesült, hogy néhány héttel később segítőnek jelentkezett. Azóta többféle feladatot vállalt a közösségben.

– Szimpatikusak voltak a munkatársak, és amikor megtudtam, hogy önkéntesnek is lehet jelentkezni, arra gondoltam, biztosan van olyan feladat, amelyben segíteni tudok – idézi fel Tibor, hogyan kezdődött a kapcsolata az egyesülettel.

Otthonról hozta a mások iránti figyelmet

Ahogy beszélgetünk, hamar kiderül, hogy bár a csatlakozáshoz a rendezvény adta meg a lendületet, a segítőkészség már jóval korábban az élete részévé vált. Családjában és ismeretségi körében is voltak fogyatékossággal élő hozzátartozók és barátok, így neveltetése mellett személyes tapasztalatai is formálták a szemléletét.

– Úgy neveltek, hogy segítsek, ha tudok, és a környezetemben szerzett tapasztalatok is hozzájárultak ahhoz, hogy így gondolkodjam – mondja, amikor arról kérdezem, miért érezte fontosnak a jelentkezést.

Ez a hozzáállás a hétköznapokban is megmutatkozik. Tibor elmondása szerint Gergőnek, egy szolnoki vak férfinak már több alkalommal segített a közlekedésben. Az egyesület munkájából is szívesen kiveszi a részét: közreműködött a közgyűlés szavazatszámlálásában, egy rendezvényen pedig fotózott.

Melindával együtt gyűlnek a közös élmények

Amikor Tibort felolvasásra kérték fel, őszintén elmondta, hogy ezt kevésbé érzi az erősségének. Azt azonban rögtön tudta, kit ajánlhatna maga helyett a novellapályázathoz kapcsolódó programra.

– A felolvasásban nem érzem magam igazán jónak, ezért a páromat, Melindát ajánlottam, aki el is vállalta a feladatot – meséli, hogyan kapcsolódott be párja is az egyesület életébe.

A közös élmények azóta két kardiotúrával is gyarapodtak. Tibor szívesen emlékszik vissza ezekre az alkalmakra, miközben arról beszélgetünk, miért jó részt venni a programokon.

– A túrák nagyon tetszettek, mindkét alkalommal ott voltunk Melindával – mondja Tibor, akinek a közös programok a kikapcsolódás mellett új ismeretségeket is hoztak.

A munkanapok után jólesik a közösség

A hétköznapokban Tibor beszerzési vezetőként dolgozik, így munkaidejét elsősorban számítások és rendelések töltik ki. Az ő feladata gondoskodni arról, hogy a termeléshez szükséges alapanyagok rendelkezésre álljanak.

– Kiszámolom, hogy mennyi alapanyagra lesz szükség, majd leadom a rendeléseket – mutatja be munkáját, amelyhez képest egészen más elfoglaltságot kínál az önkéntesség.

Amikor azt kérdezem, mit adnak neki az egyesületi találkozások, a beszélgetések őszinteségét emeli ki, és azt, hogy szívesen tölti az idejét a látássérült tagok között.

– Szimpatikus embereket ismertem meg, akikkel jó beszélgetni, ezért kifejezetten szeretek az egyesületben lenni, a programok pedig felüdülést jelentenek a szürke hétköznapokban – fogalmaz.

Tibor története azt mutatja, hogy egy rendezvényen kezdődő beszélgetésből idővel személyes kapcsolatok és közös élmények születhetnek. Nála önkéntes tevékenység, közös túrák és jóleső beszélgetések lettek belőle. Talán másnak is éppen az ő példája ad kedvet ahhoz, hogy megkérdezze: miben tudna segíteni.

Forrás: JNSZMVAKOK