„Sosem fogom elfogadni, hogy vak vagyok”

• Életmód, Jó hírek
• 2025. október 16.
• 2

Az 50 éves Karvai Sándor marketinggel foglalkozik. Emellett műsort vezet, érzékenyítő foglalkozásokat tart és nem mellesleg járműveket vezet. Pedig vak.

Egy látássérülttel beszélgetni mindig több mint tanulságos: segít megérteni, mit jelent, ha a világot valaki nem a szemével, hanem a szívével és az érzékeivel látja. Ilyen ember Karvai Sándor, aki születése óta vak, mégis olyan dolgokra vállalkozott, amire kevesen mernének. Vezetett már motort, autót, buszt, kamiont, vonatot és jet skit is – minden kétkedővel dacolva. A legemlékezetesebb vállalása az volt, amikor a Hungaroringen teljesen egyedül motorozott végig, látás nélkül. A bátor tettért Guinness-rekordot is kapott.

„Nekünk kell megmutatni, hogyan kezeljenek minket”

Sándor 50 éves, Gyálon él, és a Főkefében dolgozik marketingesként. Emellett rádióműsort vezet Balassagyarmaton, érzékenyítő foglalkozásokat tart látó gyerekeknek, és aktívan részt vesz a Civil Út Alapítvány munkájában. Hivatásának tekinti, hogy a látó emberek jobban megértsék, hogyan segíthetnek a látássérülteknek.

„Sokan még felnőttként sem tudják, hogyan kell átkísérni egy nem látó embert a zebrán. De ezzel nincs semmi baj – mi vagyunk kevesebben, nekünk kell megmutatni, hogyan kezeljenek minket” – mondja.

Sándor egy szlovák határhoz közeli faluból, Hontról származik. Gyerekkoráról szeretettel beszél: „Soha nem éreztették velem, hogy kevesebb lennék a többieknél. Bicikliztem, fociztam, ugyanúgy csibészkedtem, mint minden gyerek. Anyukám mindig féltett, de tudta, hogy engem nem lehet megállítani.”

Ma már a felesége, Angyalka kíséri el minden rendezvényre. Ő egyik szemére 40 százalékban lát, így – ahogy Sándor mondja – „tökéletesen kiegészítjük egymást.”

„Feszegetem a határaimat – ettől szép az élet”

Sándor szerint a látás hiánya sosem lehet akadály. „Sosem fogom elfogadni, hogy vak vagyok. Egy életem van, és nem tudom, meddig tart, de a legtöbbet akarom kihozni belőle. Az élet szép, imádok élni. Addig jó, amíg van mit megoldani” – vallja.

Bár sokan ismerik őt a médiából, nem tartja magát celebnek. „Nem magam miatt szerepelek, hanem azért, hogy a sajtó által a látássérültekre is több figyelem jusson. Ezért csinálom az egészet.”

Sándor három érzékszervére támaszkodik leginkább: a hallására, a szaglására és a tapintására. Az érzékenyítő programjain a gyerekek bekötött szemmel próbálják ki, milyen érzés fehér bottal tájékozódni, felismerni pénzérméket, vagy egyszerűen csak rábízni magukat másokra. „Ezek a pillanatok segítenek megérteni, milyen a mi világunk” – mondja.

A csend veszélye: az elektromos autók

Sándor szerint az elektromos járművek különösen veszélyesek a vak emberek számára, mert nem hallani őket. „Volt, hogy a vasúti átjáróban álltam szakadó esőben, és nem tudtam, jön-e a vonat. Ott nincs hangjelzés. Felhívtam a MÁV-ot, és nagyon kedvesen megmondták, hogy mikor halad el a következő szerelvény” – meséli nevetve.

„Még lesz néhány hajmeresztő ötletem”

Bár Sándornak nincs bakancslistája, biztos benne, hogy nem fogy ki az ötletekből. „Lesz még néhány őrült ötletem, az biztos” – mondja mosolyogva. Egy dolog azonban biztos: ha látóként született volna, ma buszt vagy kamiont vezetne hivatásszerűen.

Forrás: Metropol