Egy egész város mozdult meg a lábak nélkül születő Biankáért, hogy barátaival szaladhasson

Megosztás:
Forrás: szoljon.hu

Az összefogás most ismét megváltoztathatja egy család és egy kicsi lány életét. Nagy Bianka most öt éves, végtaghiánnyal jött világra.

Az élet úgy hozta, hogy segítség nélkül nem lesz meg az a protézis, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy az óvodában együtt szaladgálhasson a kis barátaival. Egy „jó szamaritánus” azonban felkarolta az ügyet, így jótékonysági sütivásáron gyűjtöttek a protézisre, hogy Bianka teljes életet élhessen.

Megható kezdeményezés indult Törökszentmiklóson egy 5 éves kislány és családja megsegítéséért. A végtaghiánnyal született Bianka számára szerveződött jótékonysági sütivásár, amelynek célja, hogy a kicsi lány megkaphassa azt az új protézist, amely pótolja térdtől lefelé hiányzó lábát. A gyűjtést Medgyesy Klára, az Ipolyi Arnold Művelődési Központ, Könyvtár és Butyka Béla Helytörténeti Gyűjtemény intézményvezetője indította el, aki korábban a szívbetegséggel küzdő Alina és az SMA-s Levente támogatására is megmozdította a közösséget.

Jótékonysági sütivásárt szerveztek Biankának

Nagy Bianka egy 5 éves, tűzről pattant, cserfes, barátságos energiabomba, aki egy pillanatra sem szeppent meg  az otthonába látogató idegen újságíróktól. Sőt, láthatóan egyáltalán nem zavarta az sem, hogy térdtől lefelé hiányoznak a lábai: boldogan jött-ment kicsi lábcsonkjain és lelkesen mutogatta kedvenc matricáit. A szüleivel, testvérével és az unokatestvérével élnek egy családi házban Törökszentmiklóson.

Bianka édesanyja, Szilvi így emlékszik vissza arra a sorsfordító napra, amikor Bianka megszületett:

A terhesség nem volt problémamentes, mert Bianka súlya kisebb volt a kelleténél, emiatt veszélyeztetett terhes voltam. Arra azonban egyáltalán nem számítottunk, ami történt. A várandósság alatt készült ultrahangfelvételek ugyanis azt mutatták, hogy a kislánynak mindene megvan.

Ami azonban a kislány születése után történt, teljesen szétzúzta a család életét.

Elmondani nem tudom azt a sokkot, amit akkor éreztem, mikor közölték velem a császár után, hogy a baba egészséges, de térdtől lefelé nincsenek lábai. Az ultrahang felvételek és korábbi vizsgálatok semmilyen rendellenességet nem mutattak ki – mesélte Szilvi. – Akkor azt mondtam, hogy hozzák ide az én babámat, mert ez nem lehet az enyém, biztos, hogy összecserélték valakivel, hiszen szó nem volt arról, hogy bármi baja lenne.

Én el sem akartam hinni, mikor felhívott Szilvi a kórházból és mondta, hogy végtaghiánnyal született meg a kislány – veszi át a szót Ferenc, Bianka édesapja. – Azt mondtam, hogy az létezhetetlen. Ilyen nincs. Nem tudtuk felfogni, hogy hogyan történhetett meg ilyen a mai világban.

Az egész családot sokkolták a történtek

A kórházban azonban nem kaptak választ erre a kérdésre, mint ahogy az sem derült ki azóta, hogy mi okozhatta a rendellenességet. A kórházból kikerülve aztán orvostól orvosig, vizsgálatról vizsgálatra vitték Biankát. Szilvi azt mondja, bár mélységesen le volt sújtva, depresszióba esni nem volt ideje. Nem csak Bianka miatt, hanem a család másik gyermeke, az akkor 4 éves Levente miatt is, aki nagyon nehezen dolgozta fel, hogy a kistesójának nincs lába.

Persze, hogy nem értette szegény, hát mi sem láttunk még ilyet és minket is sokkolt. Hosszú ideig hordtuk gyermekpszichológushoz, hogy ezt fel tudja dolgozni. De aztán mikor megszokta és túllendült rajta, nagyon jó testvére lett. Sokat segít, hordja-viszi ha kell, nagyon szeretik egymást.

A tragikus fordulatot a szülőknek is nagyon nehéz volt elfogadni. A rengeteg megválaszolatlan kérdés, sok egymásnak ellentmondó információ a lehetséges ellátásokkal, elérhető segítséggel kapcsolatban és a bürokrácia sem könnyítette meg a mindennapokat. Az állandó rágódás és aggodalom, hogy a gyermek hogyan fog majd boldogulni, ők pedig hogyan tudnak majd minden segítséget megadni neki, naponta szorítja Szilvi és Feri szívét.

Számos nehéz pillanatot is átéltek már

Ezzel együtt meg kellett birkózniuk a bámuló szemekkel, a rosszindulatú megjegyzésekkel és az előítéletekkel is.

Rengeteget tudnék erről mesélni. De van egy eset, ami különösen fájt: egyszer a játszótéren egy anyuka nem engedte oda a gyerekét Biankához. Azt mondta, neki, hogy oda ne jöjjön, nem látja, hogy néz ki az a gyerek? Pedig az ő gyermeke jött volna játszani, nem voltak benne rossz érzések. Csak az anyukában… Ezt egyetlen szülőnek sem kívánom.

Szilvi azt is bevallotta, hogy ő maga hónapokig képtelen volt túltenni magát azon, hogy ilyen sorsot szánt nekik az ég. De aztán történt valami, ami átlendítette a holtponton: amikor Bianka 11 hónaposan megkapta az első protézisét és felállt,  akkor megtört benne az ellenállás.

Akkor, amikor először felállt a saját kis lábára, valami megváltozott bennem. Akkor először éreztem azt, hogy talán van remény számára a normális életre. De igazán megnyugodni talán akkor tudok majd, ha látom, hogy felnőtt és el tudja fogadni saját magát, és talál magának egy párt aki szintén elfogadja őt.

Miért van szükség összefogásra?

Bianka állapotából fakadóan a család az elmúlt négy évben megkapta azt a támogatást, ami biztosította a műlábakat a kislány számára. Ez azonban most lejárt, és ezentúl évente kell újraigényelni. A most beadott kérvény elbírálása azonban több hónapot is igénybe vehet, addig azonban a kislány lábak nélkül marad és így óvodába is csak komoly nehézségek árán tud részt venni a mindennapokban.

A család pedig már így is nehéz helyzetben van: Ferenc épp munkát keres, míg Szilvi 4 órában hivatásos masszőrként dolgozik a városban. Ilyen bevételek mellett teljesen kizárt, hogy önköltségből fedezni tudják az új protéziseket. Ráadásul egyelőre az sem tudják pontosan, mennyibe kerül majd ez, mert igen speciális eszközről van szó, de az biztos, hogy milliós tételről beszélünk.

Nem várt segítség érkezett

Bianka történetéről és a felmerült problémáról hamarosan értesült az Ipolyi Arnold Művelődési Központ, Könyvtár és Butyka Béla Helytörténeti Gyűjtemény intézményvezetője, Medgyesi Klára, aki már korábban is számos helyi jótékonysági akció élére állt: rászoruló gyermekeknek, beteg fiataloknak szervezett gyűjtéseket, így amikor egy régi ismerős édesanya megkereste a kislány történetével, azonnal cselekedett.

Alina, a szívbeteg kislány édesanyja keresett meg, akiknek annak idején gyűjtést szerveztünk és Ő mesélte el Bianka történetét. Én még azon a napon ki is raktam a jótékonysági sütivásárról szóló posztot, amire szinte rögtön érkezett is reagálás. Azóta több felajánlást is kaptunk, volt aki pénzt ajánlott, voltak cukrászdák, akik a süti elkészítését vállalták magukra, egy lufiművész lufi figurákat hajtogatott és még festményt is ajánlottak fel licitálásra. Szóval valami hihetetlen, hogy mennyire meg tudja mozdítani az embereket egy ilyen történet, és milyen összefogásra képesek a jó cél érdekében.

jótékonysági rendezvény és az összefogás híre a családot is meghatotta.

Nagyon meg vagyunk illetődve. Akármennyi is gyűlik össze, nagyon hálásak vagyunk a segítségért. Valójában nincs az a pénz, amit ne tudnánk Biankára fordítani, hiszen évről évre új lábakat kell neki csináltatni. Sőt, ahogy nő, még az is lehet, hogy egy évben kettőt. Ez egészen addig megy majd így, amíg meg nem áll a növekedésben – mondta el az édesapa.

Egy jótékonysági sütivásár, amit nem csak az ízek tettek édessé

Megható volt látni, hogy a vásárlók mellett milyen sokan érkeztek süteményekkel, hogy az azokból befolyt összeggel támogassák a jó ügyet.

– Persze, hogy jöttünk, hiszen ez egy fontos dolog. Talán a legfontosabb – mondta Jakabné Éva, aki kétféle gluténmentes süteménnyel is készült a rendezvényre amelyek megfogyatkozott tálcájából ítélve népszerűek is voltak. De a többi sütiárus sem panaszkodhatott, hiszen folyamatosan fogytak az édes desszertek. A vásárlók szinte azt sem tudták, hogy melyikből vigyenek – ezért aztán sokan mindenből vettek egy kicsit.

Mi mind azért vagyunk itt, hogy segítsünk ennek a gyönyörű kislánynak – tette hozzá Tóthné Keskeny Hanna, aki maga is épp egy nagyobb adag finomságot fizetett ki éppen.

Törökszentmiklós mindig bizonyít, ha jótékonyságról van szó

A rendezvény szervezője, Medgyessy Klári elmondta, hogy eddigi tapasztalatai alapján Törökszentmiklóson mindig nagy összefogás valósult meg, ha szükség volt a segítségre.

Ahogy az előző években is, most is hatalmas összefogást tapasztaltunk. Nagy izgalommal és örömmel készültünk erre a jótékonysági sütivásárra, és úgy látom, a rendezvény kinőtte az aulát, a következő alkalommal a színházteremben folytatjuk. Nagyon bizakodó vagyok, hogy a gyűjtésből akár két lábprotézisre is összegyűlik a támogatás. Hosszú távon pedig tervezzük, hogy a kislány számára külön számlát nyitunk, így a támogatás folyamatosan hozzáférhető lesz, amíg szüksége van rá – mondta.

A rendezvényen természetesen ott volt a család is, akik meghatottan nézték, hogyan fogynak a sütik – minden egyes darab Biankáért.

Nem tudom kifejezni, hogy mennyire hálásak vagyunk mindenkinek. Klárinak az egész megszervezéséért, azoknak, akik a sütiket hozták, azoknak, akik veszik. Nem tudom eléggé megköszönni, hogy így összefogtak Biankáért – mondta megilletődötten Szilvi, a kislány anyukája.

Ennyi gyűlt össze végül Bianka lábprotéziseire

Klárival a rendezvény végén is beszéltünk és kiderült, hogy az eredmény felülmúlta a várakozásokat.

Alig egy óra alatt minden süti elfogyott! A rendezvényt azonban hat óráig hirdettük meg, így sokan érkeztek azután is, hogy elfogyott az édesség. Ők süti helyett a felajánlott lufifigurákból vásároltak, de volt, aki egyszerűen csak odaadta azt pénzt, amivel segíteni akart. Ekkora sikerre még mi sem számítottunk, nagyon-nagyon örülök, hogy a miklósiak ismét összefogtak – mesélte boldogan.

rendezvény teljes bevétele végül 904.055 forint lett, amiből reményeik szerint a két lábprotézis árának nagy részét fedezni tudja a család, és Bianka hamarosan újra együtt szaladhat az ovis társaival. Ez pedig újabb bizonyítéka annak, hogy az emberi jóságra, a közösség felemelő erejére igenis lehet számítani.

Forrás: szoljon.hu

Megosztás:

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük