A világ legdrágább műkincsei közé tartoznak a Fabergé-tojások

• Életmód, Jó hírek
• 2026. április 6.

A húvéti ünnepkör elengedhetetlen kellékei a különféle tojások. Legyenek színpompásra festettek, egyéb módon díszítettek, esetleg mesterségesek, nélkülük elképzelhetetlen a locsolkodás. A 19. század végén azonban egy Oroszországban született ötvösmester megalkotta minden idők legextravagánsabb, legszemkápráztatóbb tojásait. Fabergé alkotásai azóta fogalommá váltak, olyan ritkaságokká, amelyekért a gyűjtők minden pénzt megadnak.

Fabergé ősei apai ágon francia hugenották voltak, akik szabad vallásgyakorlásuk megvonása után, a 17. század végén Poroszországba vándoroltak ki. Az elnémetesedett család idővel a Baltikumba költözött, ékszerész apja 1842-ben indított önálló vállalkozást Szentpétervárott.

Carl Peter is aranyművesnek tanult, Európa legjobb mestereinél képezte magát. Huszonnégy évesen vette át a családi üzlet vezetését, s a hagyományos ékszerek helyett inkább dísztárgyakat kezdett tervezni és készíteni, emellett bátyjával az Ermitázsban ötvösremekeket restaurált és katalogizált.

Életében az 1882-es év hozott döntő változást, amikor az összorosz művészeti kiállításon III. Sándor cár figyelmét felkeltették ékszerei. Az uralkodó felkérésére – aki a cári udvar hivatalos ékszerészévé is kinevezte – 1885-ben kezdte meg az úgynevezett Fabergé-tojások készítését.

Ezeket a cár húsvét alkalmából ajándékozta feleségének, a szétnyitható, díszesen megmunkált tojások mindegyikében apró meglepetés rejlett. (Sándor apósa, a dán király családi gyűjteményében látott hasonló darabot.)

Az első ékszertojást fehér zománc borította, melynek aranyból készült sárgájában négy színárnyalatú aranyból készült, rubinokkal díszített tyúkocska, abban pedig a cári arany korona miniatűr másolata rejlett. A cárnét, Marija Fjodorovnát annyira elbűvölte a mestermű, hogy az uralkodó attól kezdve minden évben rendelt egy újabbat.

A hagyományt fia és utódja, II. Miklós is folytatta, de ő már két tojást készíttetett, egyet az édesanyjának, egy másikat pedig a feleségének, Alekszandra Fjodorovnának, az utolsót néhány hónappal azelőtt rendelte, hogy 1917-ben megdöntötték hatalmát. A két cár megrendelésére mintegy félszáz (egyes feljegyzések szerint 52, mások szerint 54) húsvéti tojás készült, közülük 43 élte túl a forradalmat.

A Fabergé-tojások mindegyike aranyból és/vagy ezüstből készült, zománc- és drágakő díszítéssel, különösen a zománctechnika teszi különlegessé őket. A legtöbb tojásba titkokat is rejtettek, méghozzá a legváltozatosabbakat: a transzszibériai vasút ihlette tojás belsejében egy felhúzható arany kisvasút van, magát a tojást szürke szalag veszi körül, rajta a vasút térképével.

Egy másikat a cár és gyermeke portréja díszíti, a cár koronázásának emlékére készítettben a koronázási hintó aranyból készült miniatűr másolata látható. Fabergé megemlékezett a Napóleon ellen 1812-ben vívott borogyinói csata centenáriumáról is, az első világháború kitörésekor acélból készült haditojás került ki a keze alól.

Egyik leghíresebb műve a két átlátszó kristálykőből készült, háromezer gyémánttal díszített Téli Tojás, belsejében leheletvékony platinaszálakból font, több mint 1300 gyémánttal kirakott kosárkával, amelyet természetes kvarc és aranykristályokból készült alpesi kökörcsinnel hintettek tele.

Néhány darab belsejében miniatűr mechanikai szerkezet található: egy rózsaszínű zománccal és aranyozással ékesített tojásba gyémántokkal kirakott miniatűr kakast helyeztek, amely az idő múlását jelezve minden órában szárnyait lengetve előbújt, fejével bólogatott, és csőrét énekre tátotta. Egy másik remekműben a drágakövekkel díszített aranytalapzaton egy Vacheron Constantin óra található.

Egy-egy tojás csaknem egy évig készült. A legenda szerint Fabergé annyira a tökéletesség megszállottja volt, hogy az általa kívánt minőségnek meg nem felelt darabokat kalapáccsal verte szét. Fabergé-tojás igen ritkán kerül a piacra: az utolsó, hivatalosan is megerősített ár 18,5 millió dollár volt a Christie’s egyik londoni aukcióján 2007-ben, de egy 2014-es aukción nem hivatalos információk szerint 33 millió dollárt is fizethettek egy darabért.

Fabergé az ékszertojásokon kívül nyakláncokat is tervezett, amelyeken egy vagy több pici tojás függött, a drága ékszerek mellett étkészleteket, teáskészleteket, cigarettatárcákat, legyezőket, miniatűr képkereteket és apró figurákat is (állatkákat, dobozokat, virágcsokrokat) készítettek műhelyében.

A vállalatnak lerakatai voltak Moszkvában, Odesszában, Kijevben és Londonban, ékszerészműhelyeiben 700 alkalmazott dolgozott. Első vásárlói között volt Marlborough hercegnő, megrendelői között tudhatta a svéd és a norvég királyi családot és a Rothschild bankárdinasztiát is.

Az ő számukra szintén készített ékszertojásokat, melyek száma meghaladta a 70-et, közülük 62 maradt fenn. Fabergé munkája képviselte Oroszországot az 1900-as párizsi világkiállításon, ugyanabban az évben megkapta a legmagasabb francia kitüntetést, a Becsületrendet.

Fabergé az 1917-es forradalmat követően az utolsó diplomáciai vonattal Rigába utazott (vállalkozását államosították), majd Németországban élt. Az akkor már szívproblémákkal küszködő ékszerész hamarosan Svájcba költözött, és a kedvezőbb éghajlatú Genfi-tó partján telepedett le.

Lausanne-ban halt meg 1920. szeptember 24-én, hamvai Cannes-ban nyugszanak. 2009-ben a németországi Baden-Badenben, 2013-ban szülővárosában, Szentpétervárott nyílt múzeuma.

Forrás: Múlt-kor