Szent Damján-tábor: ahol a segítés és szeretet a mindennapok része

• Jó hírek
• 2025. augusztus 8.
• 50

Július 29. és augusztus 2. között rendezték meg a görögkatolikus kispapok a bodajki falutáborban a Szent Damján-tábort, ahol enyhe és középsúlyos fogyatékosokat táboroztatnak.

A Szent Damján-táborban mindig meglepetés ér. A bodajki falutáborba épphogy megérkezünk, odajön hozzám egy táborlakó. Megkérdezi, hogy a Magyar Kurírtól jöttünk-e. Csodálkozom, honnan tudja, mondta-e neki valaki, hogy érkezni fogunk, de ilyesmiről nem esett szó. Norbi azért ismert fel minket, mert mint mondja, olvassa a Magyar Kurírt. „Megmondom, ki vagy” – teszi hozzá hirtelen. És még a nevemet is tudja! Elmondja, hogy honlapunkon olvasott a táborról is, ami alapján tavaly eldöntötte, hogy neki itt kell lennie – írja a Magyar Kurír.

Norbi Budapesten lakik egy otthonban. „Nagyon jól érzem itt magam, csak az a rossz, hogy holnap már vége lesz a tábornak. Kedden érkeztünk.” Norbi a világoszöld csapat tagja, tizenhárman vannak a vezetőkkel együtt. Nagyon tetszett neki a terápiás kutyás foglalkozás, mert a kutyust meg lehetett simogatni, lehetett sétáltatni, és az még pacsit is adott neki. Szövődött egy-két barátsága is, pedig azt mondja magáról, nem könnyen barátkozós típus.

A közelben a rendőrautónál plexi pajzzsal, bukósisakkal és gumibottal fotózkodnak a táborlakók, nagyon élvezik, beülnek a rendőrautóba is. Enyhe és középsúlyos, valamint halmozottan fogyatékos „gyerekeket” táboroztatnak itt. A beöltözés nekik hatalmas élmény. A táborban vannak értelmi fogyatékosok, Down-szindrómások, mozgássérültek, halmozottan sérültek, akik otthonban, de zömében családban élnek. A legfiatalabb táborozó 8 éves, a legidősebb 50 felett van.

A táborozók és a segítők mindig összekapaszkodnak, vagy fogják egymás kezét, átkarolják egymást.

Azonnal feltűnik, hogy ez a fajta kapcsolódás, közelség, érintés milyen fontos nekik: vigyáznak, hogy el ne veszítsék egymást. A karoló kéz biztonságot ad, támaszt nyújt, hiányt pótol. Egy kerekesszékes fiút még ki is emelnek a kocsijából, pár lépést tesz rendőrnek öltözve a segítői támogatásával.

Kicsit messzebb, a kerítésnél a gyerekek fűvel etetik a szomszéd kecskéket és szamarakat, akik odaszaladtak hozzájuk. Egy segítő megkéri a másikat, figyeljen egy kicsit Balázsra – egy pillanat nincs, hogy legalább egyvalaki ne tartsa szemmel a táborlakót, ne legyen a közvetlen közelében, vagy ne kísérje.

A bejárattól nem messze, a fák alatt többen mesterkednek valamin, kiderül, csillámtetoválást készítenek egymásnak mindenféle színben és formában.

Mindig a szeminárium kispapjai vezetik a tábort, hiszen évtizedekkel ezelőtt görögkatolikus kispapok hozták létre a Szent Damján-kört és a tábort is.

Szavazással választják meg maguk közül, ki lesz a következő év fő felelőse. „A negyedévet fogom kezdeni. Zsanett a kedvesem, a Szent Damján-tábor nagy szerelmese. Táborszervezőként újoncok vagyunk, a korábbi években csoportvezetőként teljesen más tapasztalatokat szereztünk. Most meg kell oldanunk a váratlan helyzeteket. Ha például hirtelen lemondanak egy programot, ki kell találni, kétszáz ember mivel fog helyette foglalkozni.” Elmondják, szerződésük van a bodajki önkormányzattal, a konyhájuk szállít nekik ebédet. „Egyre több támogatónk van a környéken, a rendőrök is közelről érkeztek” – teszi hozzá Zsanett.

További részletek és beszámoló a tábor izgalmas pillanatairól a Magyar Kurír oldalán olvasható.

Forrás: magyarkurir.hu