Rendkívüli szemműtét: öt év vakság után is visszatérhetett egy nő látása

• Életmód, Jó hírek
• 2026. szeptember 1.

Öt év vakság után újra láthat egy 67 éves nő: a különleges szemműtét során egyik szemét is felhasználták.

Több mint öt év vakság után nyerte vissza látását egy 67 éves olasz nő egy rendkívül összetett szemműtétet követően. Az orvosok az egyik szem még ép szöveteit használták fel a másik, súlyosan károsodott szem helyreállításához.

Több mint öt éven át nem látott Elena, miután egy súlyos autóbaleset következtében mindkét szeme működésképtelenné vált. A két szem azonban nem ugyanúgy sérült: az egyikben a látóideg károsodott, a másikban pedig többek között a retina és a szaruhártya szenvedett súlyos sérülést.

A torinói orvosok éppen ezt a különleges helyzetet használták ki. Az egyik, látásra már képtelen szemből olyan ép szöveteket nyertek ki, amelyek a másik szem helyreállításában még felhasználhatók voltak. A rendkívül összetett beavatkozás után a nő ismét látni kezdett.

Két szem, két különböző probléma

Elena bal szemében az autóbaleset következtében a látóideg sérült meg. Ez azért jelentett súlyos problémát, mert hiába maradtak bizonyos szemszövetek épek, a látóidegen keresztül nem tudott megfelelően eljutni a vizuális információ az agyba.

A jobb szemét már korábban is érintette makuladegeneráció, majd a baleset tovább rontott az állapotán. Sérült a retina, vagyis a fény érzékelésében és a vizuális információ továbbításában kulcsszerepet játszó szövet, valamint a szaruhártya is.

Így alakult ki az a szokatlan helyzet, amely végül a műtét lehetőségét is megteremtette: az egyik szem nem tudott látni, de rendelkezett felhasználható ép szövetekkel, a másik pedig éppen ezekből szenvedett hiányt.

A hagyományos szaruhártya-átültetés önmagában nem lett volna elegendő a jobb szem helyreállításához.

Az egyik szemből a másikba kerültek az ép szövetek

A beavatkozást a torinói Molinette Kórház Egyetemi Szemészeti Klinikáján végezték Michele Reibaldi professzor vezetésével. Az orvoscsoport azzal a lehetőséggel élt, hogy Elena bal szemében a látóideg sérülése ellenére több olyan struktúra is épen maradt, amelyek a jobb szem számára hasznosíthatók lehettek.

A műtét során szaruhártyát, ínhártyát és kötőhártyát is átültettek. A beavatkozás legkülönlegesebb része azonban a retina központi területének, a makulának az átültetése volt.

A makula apró terület, jelentősége azonban óriási. A központi, éles látásban van szerepe, amelyre például az arcok felismeréséhez, az olvasáshoz vagy az apró részletek megkülönböztetéséhez van szükség.

A beszámoló szerint ilyen módon korábban még nem végeztek makulaátültetést.

Hat órán keresztül dolgoztak a sebészek

A műtét csaknem hat órán át tartott, és több szakterület összehangolt munkáját igényelte. Szemészek, aneszteziológusok, ápolók és más szakemberek dolgoztak azon, hogy a különleges beavatkozás sikerrel járjon.

Reibaldi professzor egy „sebészeti maratonként” írta le a műtétet. A beavatkozás különlegessége nem csupán az alkalmazott technikában rejlett, hanem abban is, hogy az orvosok két különböző módon károsodott szem adottságait próbálták egyetlen működő látórendszer szolgálatába állítani.

Az eredmény azonban hamar megmutatkozott: Elena a műtét után ismét látott a jobb szemével.

Öt év után először láthatta újra a fiát

A történet egyik legfontosabb pillanata akkor következett, amikor Elena a beavatkozás után kinyitotta a szemét. Felismerte a fia arcát, és saját kutyáját, Joe-t is.

Ez több mint öt év vakság után különösen jelentős eredmény volt. A későbbi kontrollvizsgálatok is kedvezően alakultak, a nő jól reagált a beavatkozásra, az orvosok pedig a transzplantált szövetek működését is folyamatosan ellenőrzik.

A szakemberek számára ugyanakkor még hosszabb távú megfigyelésre van szükség ahhoz, hogy pontosan meg lehessen ítélni, mennyire tartós a javulás, és hogyan alakul az átültetett szövetek működése.

Nem teljes szemátültetés történt

A rendkívüli eredmény ellenére fontos tisztázni, hogy nem egy teljes szemgolyót ültettek át.

A beavatkozás során a bal szemből több ép szövetet, köztük a szaruhártyát, az ínhártyát, a kötőhártyát és a retina központi területét, a makulát használták fel a jobb szem helyreállításához.

A teljes szemátültetés ennél lényegesen összetettebb feladat lenne. Nem elég ugyanis egy szemgolyót anatómiailag a helyére illeszteni: a retinának működő kapcsolatot kell kialakítania az aggyal, amihez a látóideg megfelelő működése is elengedhetetlen.

Éppen ezért a teljes szem transzplantációja továbbra is komoly tudományos kihívás.

A látóideg sérülése továbbra is nagy akadály

A látóideg teremti meg a kapcsolatot a szem és az agy között. Több mint egymillió idegrostból áll, és ezeken keresztül jutnak el az agyhoz azok az információk, amelyekből végül kialakul a látás.

Ha a látóideg súlyosan károsodik, a szem más részeinek helyreállítása önmagában nem feltétlenül elegendő. A sérült idegrostok ugyanis nem képesek egyszerűen visszanőni és eredeti kapcsolataikat helyreállítani.

Ez Elena esetében is meghatározó volt. Bal szemében a látóideg sérülése miatt nem lehetett helyreállítani a látást, bizonyos ép szövetei azonban lehetővé tették, hogy a jobb szem számára mégis hasznosítsák őket.

Nem jelent megoldást minden vakságra

A különleges műtét természetesen nem jelenti azt, hogy minden vak embernél vissza lehetne adni a látást. Elena esete éppen azért volt különleges, mert a két szem különböző módon károsodott, így az egyikből olyan ép szöveteket lehetett nyerni, amelyek a másikban hiányoztak vagy súlyosan károsodtak.

A vakságnak ráadásul számos oka lehet, és ezek között alapvető különbségek vannak. Ha például mindkét szemben súlyosan károsodik a látóideg, egy ilyen szemészeti beavatkozás nem tudja helyreállítani az agy és a szem közötti kapcsolatot.

A mostani eset ezért elsősorban azért fontos, mert új lehetőséget mutathat bizonyos, különleges anatómiai helyzetben lévő betegek számára. Egyetlen sikeres műtét alapján azonban még nem lehet általános kezelési módszerről beszélni.

Mi történik az aggyal, ha valaki évekig nem lát?

A látás helyreállításánál nem csak az számít, hogy a szem képes-e ismét jeleket küldeni az agy felé. Az agynak is alkalmazkodnia kell a visszatérő vizuális információkhoz.

Hosszabb ideig fennálló vakság esetén az idegrendszer alkalmazkodik a megváltozott helyzethez. Ezt neuroplaszticitásnak nevezzük. A látással kapcsolatos agyterületek működése részben átrendeződhet, és bizonyos területek más érzékszervekből, például a hallásból vagy a tapintásból érkező információk feldolgozásában is részt vehetnek.

Ha valaki évekkel később ismét látni kezd, az agynak újra meg kell tanulnia értelmezni a vizuális jeleket. Ezért a látás visszatérése nem feltétlenül egyik pillanatról a másikra jelenti a korábbi látás teljes visszaállását.

Elena esete mégis fontos mérföldkő lehet a szemsebészetben. Nemcsak azért, mert egy 67 éves nő több mint öt év vakság után ismét felismerhette szerettei arcát, hanem azért is, mert megmutatta: bizonyos esetekben az egyik, más okból működésképtelen szem megmaradt egészséges szövetei egy másik szem látásának helyreállításában is szerepet kaphatnak.

Forrás: egeszsegkalauz.hu