Ötven éve írt történelmet Tauber Zoltán – a győzelmet csak négy évtizeddel később ismerték el

• Életmód
• 2026. augusztus 5.

Ötven éve nyerte meg Tauber Zoltán Magyarország első paralimpiai aranyérmét, amelyet csak 40 évvel később ismertek el újra.

Ötven évvel ezelőtt, 1976. augusztus 5-én Tauber Zoltán történelmet írt: megnyerte az asztaliteniszezők férfi egyéni E kategóriáját a torontói játékokon, ezzel Magyarország első paralimpiai aranyérmét szerezte meg. A diadal azonban nem kapta meg azt az ünneplést, amely kijárt volna neki. A magyar küldöttséget politikai döntés miatt hazarendelték, az addig elért eredményeket pedig törölték a hivatalos jegyzőkönyvekből. Arra, hogy győzelmét a világ ismét hivatalosan is elismerje, négy évtizedet kellett várni.

Egy különleges mérföldkő a paralimpiai mozgalomban

Az 1976-os torontói játékok fontos fordulópontot jelentettek a fogyatékossággal élő sportolók nemzetközi versenyeinek történetében. Ekkor indulhattak először a gerincvelősérült sportolók mellett amputált és látássérült versenyzők is.

A mai szemmel már az V. Paralimpiai Játékokként ismert esemény akkor még más néven futott: Torontolympiad – 1976 Olympiad for the Physically Disabled. A versenyeken 41 ország 1271 sportolója vett részt, akik 13 sportág 448 versenyszámában mérték össze tudásukat.

Az esemény hangulatát azonban már a kezdetektől politikai feszültség árnyékolta be. A Dél-afrikai Köztársaság részvétele miatt több ország tiltakozott, mivel az apartheid rendszere akkor még érvényben volt. A konfliktus végül a magyar sportolókat is utolérte.

Nehéz körülmények között is kiválóan szerepeltek a magyarok

A magyar csapat 13 sportolóból állt: asztaliteniszezők, atléták, úszók és egy íjász képviselte hazánkat.

A kiutazás messze nem hasonlított a mai világversenyek felkészüléséhez. Az állami támogatás nem fedezte teljes egészében a költségeket, ezért a repülőjegyeket, a formaruhákat és több felszerelést is személyes kapcsolatok segítségével sikerült biztosítani. A sportolók ráadásul edzőik nélkül utaztak Kanadába.

Ennek ellenére már az első versenynapok magyar sikereket hoztak. Tauber Zoltán aranyérmet nyert asztaliteniszben, míg Oláh József bronzérmet szerzett a látássérült atléták 100 méteres síkfutásában.

A győzelem, amely történelmet írt

Tauber Zoltán 1934-ben született. Tizenegy éves korában egy háborúból visszamaradt robbanószerkezet következtében elveszítette mindkét kézfejét, de ez sem akadályozta meg abban, hogy kiemelkedő sportolóvá váljon.

A torontói versenyre már világbajnokként, kétszeres Európa-bajnoki ezüstérmesként és többszörös magyar bajnokként érkezett.

Az IPC archívuma szerint az egyéni E kategóriában öten indultak. Körmérkőzéses rendszerben döntötték el a helyezéseket, Tauber pedig valamennyi ellenfelét legyőzte. A legemlékezetesebb mérkőzésen a svéd Hake Peterson ellen 31–29-re nyert, ezzel megszerezve Magyarország első paralimpiai aranyérmét.

A versenyző ekkor még nem tudta, hogy a háttérben már megszületett a döntés a magyar csapat hazarendeléséről. Az aranyérmet átvette, majd csak ezt követően értesült arról, hogy másnap el kell hagyniuk Kanadát.

Egy politikai döntés mindent megváltoztatott

A Magyar Népköztársaság vezetése a dél-afrikai részvétel miatt elrendelte a teljes küldöttség hazatérését.

A szervezők ezt visszalépésként értelmezték, ezért a magyar sportolók addigi eredményeit törölték a hivatalos jegyzőkönyvekből. Eltűnt a listákról Tauber Zoltán aranyérme és Oláh József bronzérme is.

Tauber később felidézte, mennyire tartott attól, hogy még az átvett aranyérmet is elveszik tőle.

„A díjátadás után az aranyérmet elrejtettem a zoknimba, hogy ha visszakérnék, azt mondhassam, elvesztettem.”

Az érmet végül hazahozzta, de a világ hivatalos eredménylistáin évtizedeken át nem szerepelt a neve. Magyarországon sem fogadta ünneplés a küldöttséget, a sportolókat pedig arra kérték, hogy ne beszéljenek a történtekről.

Negyven év után került vissza a helyére

Magyarországon Tauber Zoltánt mindig az első magyar paralimpiai bajnokként tartották számon, a nemzetközi nyilvántartásokban azonban egészen 2016-ig hiányzott a neve.

Az ügy rendezését Nádas Pál, a Magyar Paralimpiai Bizottság korábbi elnöke kezdeményezte. A szervezet az IPC-hez fordult, amely végül Gömöri Zsolt, Szekeres Pál és Szabó László közreműködésével felülvizsgálta az 1976-os eseményeket.

Negyven évvel a torontói győzelem után az IPC hivatalosan is visszahelyezte Tauber Zoltán aranyérmét és Oláh József bronzérmét a nemzetközi eredménylistákra.

2016. augusztus 28-án, a riói paralimpiára készülő magyar csapat eskütételén, a Nemzeti Színházban ünnepélyes keretek között ismét átadták az érmeket. Tauber Zoltán ekkor újra átvehette az aranyérmet, Oláh József elismerését pedig özvegye vehette át.

Tauber Zoltán 2020. szeptember 10-én, 86 éves korában hunyt el. Győzelme ma már nemcsak egy kiemelkedő sporteredményként él a magyar sporttörténetben, hanem a magyar paralimpiai mozgalom egyik legfontosabb és legkülönlegesebb mérföldköveként is.

Az 1976-os paralimpikonok névsora:

Csík János – úszás

Balázs Iván – íjászat

Bicskey Gyula – úszás

Czuth Gábor – atlétika

Dinesz Attila – úszás

Hajdú Levente – asztalitenisz

Lorencz Péter – atlétika

Oláh József – atlétika, 100 m síkfutás – bronzérem

Szelényi Imre – atlétika

Tauber Zoltán – asztalitenisz, egyéni – aranyérem

Tóth András – úszás

Varga Mihály – asztalitenisz

Zselinszky András – atlétika

Dr. Plesa István – csapatvezető

Forrás: hparalimpia.hu