„Nemzetközi szinten is példaként tekintenek ránk”

• Jó hírek, Szervezeti hírek
• 2025. szeptember 2.
• 10

Jakubinyi László több mint ötszáz fogyatékossággal élő ember számára hozott létre szociális szolgáltatásokat és foglalkoztatási programokat. Ő a magyarországi szociális farmmozgalom elindítója és vezetője, a nemzetközileg is elismert miskolci Baráthegyi Majorság megálmodója és működtetője.

– Idén megkapta a Káplár László Emlékére Kulturális Alapítvány „Jó ember-díját”. Mit jelent ez Önnek, és mi inspirálta a munkája során?

– Ez az elismerés számomra nemcsak személyes öröm, hanem visszaigazolása is annak a közös útnak, amelyet a munkatársaimmal együtt több évtizede járunk. Mindig azok adtak inspirációt, akikkel és akikért dolgozunk: a fogyatékossággal élő emberek, valamint mindazok, akikkel közösen igyekszünk jobbá tenni a világot.

Fontos hangsúlyoznom, hogy ez a díj nem egyedül az én érdemem, hanem a Szimbiózis Alapítvány teljes közösségének elismerése. Büszke vagyok kollégáim elhivatottságára és kitartására.

– Ön a Szimbiózis Alapítvány alapítója és vezetője. Milyen célokat tűztek ki 1999-ben, és mennyire sikerült ezeket megvalósítani?

– Az alapítás közösségi élmény volt. Egy szülői kérdésre kerestünk választ: „Mi lesz a sérült gyermekemmel, ha én már nem leszek?” Már a kezdetektől célunk volt, hogy a fogyatékossággal élő felnőttek – különösen az értelmileg akadályozottak és az autista személyek – ne csupán ellátottak legyenek, hanem aktív, értékteremtő tagjai a társadalomnak. Szerettük volna, hogy ne zárt intézményekben éljenek, hanem munkával, tanulással, önállósággal vegyenek részt a közösségi életben. A társadalmi vállalkozás kifejezést akkor még nem ismertük, de a működési modellünk – amelyben piacképes termékeket állítunk elő az érintettek bevonásával – már akkor alapelv volt. Ebből született az önfenntartó farmközösség gondolata, amelynek modelljét angliai és írországi tanulmányútjaim során ismertem meg. Már akkor tudtam, hogy ez nem egyszemélyes vállalkozás lesz.

Amit ma elértünk, az elhivatott kollégák csapatmunkájának eredménye, akik nap mint nap azért dolgoznak, hogy a sokrétű és egymást kiegészítő rendszer stabilan működjön. Úgy érzem, jó úton haladunk.

– A miskolci Baráthegyi Majorság a szociális farmmozgalom egyik mintapéldája. Milyen tevékenységek zajlanak ott, és kiknek nyújtanak lehetőséget?

– A Baráthegyi Majorság egyszerre szociális, foglalkoztatási, rehabilitációs és terápiás tér. A fogyatékossággal élő fiatalok itt értékes munkát végeznek: kertészkednek, állatokat gondoznak, élelmiszereket állítanak elő, kézműves termékeket készítenek.

Díjnyertes kecskesajtunk prémium termék, amely neves éttermek étlapján is szerepel.

A majorság programokat kínál iskolásoknak, családoknak és cégeknek, ezek megvalósításában pedig a speciális szükségletű dolgozók is aktívan részt vesznek. Néhány éve családbarát panziót is nyitottunk, amely a farm turisztikai kínálatával együtt a térség egyik különlegességévé vált. Különlegességünk a Diósgyőri Vár fából készült mása, amelyben interaktív népi mesterségbemutatók, kápolna, söntés, közösségi tér és középkori szállás is található.

Az alpakák is sok látogatót vonzanak: velük sétálni lehet, de terápiás programok részeként is fontos szerepet kapnak. A majorságot nevezték már „csodahelynek” és „falunak a városban”. Három házban 36 fő lakik, naponta több mint 100 ember dolgozik itt, közülük háromnegyed speciális szükségletű. A hét hektáros parkban és a különböző egységekben – sajtüzem, gyümölcsfeldolgozó, kézműves műhelyek, mosoda, állattartó telep, erdei iskola, wellness panzió – sokféle munkalehetőséget biztosítunk.

Mi nem pusztán támogatást adunk, hanem lakhatást, nappali ellátást és személyre szabott foglalkoztatást nyújtunk. Célunk, hogy mindenkinek legyen miért felkelnie reggel. Terápiás programjaink – a kommunikációfejlesztéstől a gyógytornán át a művészeti és sporttevékenységekig – a gyógypedagógiai struktúránk szerves részei.

– Több mint ötszáz fogyatékossággal élő ember számára hoztak létre szolgáltatásokat és programokat. Ön szerint melyik kezdeményezésük volt a legnagyobb hatású?

– Elsőre említhetném a lakhatást vagy a foglalkoztatást, de ezek máshol is léteznek. Az egyik legnagyobb hatású kezdeményezésünk az „Egy hét mennyország” program volt: súlyosan érintett gyermekeket nevelő családok számára biztosítottunk egy hét aktív pihenést és tehermentesítést. A „Csak csajok” program is különleges volt, amely a fiatal felnőtt nőket támogatta nőiességük megélésében.

A „Transzformációs turizmus” – amely fogyatékossággal élő emberek közvetlen turisztikai foglalkoztatását jelenti – szintén úttörő kezdeményezésünk. Szociális farmprogramunkat gyakran nevezik „új szektor születésének”.

Ma már több mint kétszáz fogyatékossággal élő ember dolgozik velünk naponta, ami nemcsak az ő életüket változtatta meg, hanem a környezetük szemléletét is. Megértették, hogy az értékteremtés nem képesség, hanem lehetőség kérdése. Ebben minden kollégánknak kulcsszerepe van.

– Aktívan lobbizik a foglalkoztatási helyzet javításáért. Milyen jogszabály-módosítások valósultak meg az Ön kezdeményezésére?

– Az évek során több javaslatunk beépült a jogszabályokba, amelyek elősegítették a megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatását. Például a kizáró gondnokság alatt élők és az SNI-s fiatalok munkavállalására vonatkozó szabályok pontosítása.

Legutóbbi, hét év kitartó lobbimunka eredményeként megszületett a „szociális farm” jogszabály, amely a kistermelői rendelet módosításaként jelent meg. Ennek köszönhetően szociális intézmények közösségei is jogszerűen, egyszerűsített keretek között termelhetnek és értékesíthetnek élelmiszert. Ezeket a változtatásokat természetesen nem egyedül vittem végig, hanem szakmai szövetségekkel, civil szervezetekkel és kollégáimmal közösen.

– A Baráthegyi Majorság modellje külföldön is elterjedt – Lengyelországban, Romániában és Moldovában. Hogyan zajlik az együttműködés, és milyen tapasztalatokat hozott?

– A nemzetközi együttműködésekben az a legértékesebb, hogy miközben mi tanítunk, közben mi magunk is tanulunk. A Baráthegyi-modellt több országban is adaptálták a helyi körülményekhez igazítva. Nemrég Izraelből, Kenyából és Türkmenisztánból is voltak nálunk érdeklődők. Idén tavasszal tíz közel-keleti ország szociális területen tanuló egyetemistájának biztosítottunk szakmai gyakorlatot. Számos nemzetközi projektben vettünk részt, amelyek megerősítettek abban, hogy a szociális gazdaság, a közösségi szemlélet és a valódi inklúzió mindenhol közös nyelvet jelent. Rendkívül büszke vagyok arra, hogy nemzetközi szinten is példaként tekintenek ránk.

– Ön egyszerre diplomás ápoló, gyógypedagógus és foglalkozási rehabilitációs szakember. Hogyan segíti ez a három terület a mindennapi munkáját?

– Ez a három terület együtt adja azt a szemléletet, amelyben hiszek: az embert egészében kell látni, testi, lelki és társadalmi dimenzióiban. Az egészségügyi és rehabilitációs háttér az empátiára és a figyelemre tanított, a gyógypedagógia módszert és struktúrát adott, a civil-nonprofit lét pedig megtanított a lehetőségek felismerésére.

Ezek mind eszközök, de a valódi eredményeket mindig közösen, csapatban érjük el.