Mesterséges intelligencia a rehabilitációban – lehetőség vagy kockázat?

• Életmód
• 2026. február 24.

Az MI új távlatokat nyit a rehabilitációban, de etikai és hozzáférési kérdéseket is felvet. Esélyteremtés vagy új szakadék?

Nem csodaszer és nem fenyegetés

A mesterséges intelligencia egyre erősebben jelenik meg az egészségügyben és a rehabilitációban. Kommunikációs segédeszközök, személyre szabott terápiás programok, prediktív rendszerek és környezetérzékelő megoldások formájában válik a mindennapi gyakorlat részévé. A megítélése mégis szélsőséges. Van, aki forradalmi esélyteremtő eszközt lát benne, mások digitális fenyegetést. A valóság ennél árnyaltabb.

Fontos kimondani: az MI önmagában nem jó vagy rossz. Az értéke mindig attól függ, hogyan és milyen céllal alkalmazzák.

Automatizáció mint funkciópótlás

A rehabilitáció egyik alapelve a kiesett vagy korlátozott funkciók pótlása. Ebben az értelemben az MI nem idegen test, hanem a rehabilitáció logikájának technológiai kiterjesztése. Ha egy rendszer segíti a kommunikációt, támogatja a mozgáskoordinációt, előre jelzi az egészségi állapot változását vagy csökkenti az ügyintézés akadályait, akkor nem kiváltja az embert, hanem erősíti az autonómiáját.

Az alternatív és augmentatív kommunikációs rendszerek gyorsabb és pontosabb önkifejezést tesznek lehetővé. A mozgáselemző algoritmusok személyre szabott terápiás javaslatokat adhatnak. A látássérültek számára fejlesztett képfelismerő alkalmazások valós idejű információval segítik a tájékozódást.

Ezek nem kényelmi extrák. Függőséget csökkentő eszközök.

A kérdés tehát nem az, hogy szabad-e automatizálni. A kérdés az, hogy az automatizáció valóban az érintett személy javát szolgálja-e.

Innováció az érintettekkel, nem róluk

A „nothing about us without us” elv nem hangzatos jelszó, hanem működési alapelv. Ha a fejlesztésekből kimaradnak a fogyatékossággal élő emberek valós tapasztalatai, könnyen születnek technológiailag kifinomult, de a gyakorlatban nehezen használható eszközök.

Az inkluzív innováció azt jelenti, hogy az érintettek nem tesztalanyok, hanem társtervezők. A rehabilitáció nem „átlagfelhasználókra” szabható terület. Sokféle működésmód létezik, és a technológiának ehhez kell alkalmazkodnia.

A szakember szerepe nem tűnik el

Az MI térnyerése nem a rehabilitációs szakemberek kiváltását jelenti. Inkább a szerepük alakul át. Az adatértelmezés, a digitális eszközválasztás és az etikai mérlegelés új kompetenciákat igényel. A végső döntés azonban továbbra is emberi felelősség marad.

A rehabilitáció alapvetően emberközpontú terület. Az MI akkor illeszkedik ebbe a szemléletbe, ha döntéstámogató eszközként működik, nem pedig döntéshozóként.

Ki dönt arról, mi hasznos?

Sok esetben intézményi és finanszírozási szinteken dől el, hogy egy technológia támogatottá válik-e. Ha egy új megoldást pusztán azért utasítanak el, mert ismeretlen vagy kockázatosnak tűnik, az nemcsak innovációt lassít, hanem az érintettek lehetőségeit is korlátozza.

A felelős döntéshez valós technológiai ismeret és szakmai párbeszéd szükséges. Enélkül könnyen kialakulhat az a helyzet, amikor a technológia nem esélyteremtő, hanem új digitális szakadék forrása lesz.

Algoritmikus torzítás és etikai határok

Az MI adatokból tanul. Ha az adatok nem reprezentálják megfelelően a fogyatékossággal élő embereket, a rendszer torz következtetéseket vonhat le. A rehabilitációban ez különösen érzékeny terület. Egy pontatlan predikció vagy hiányos adatbázis hibás terápiás javaslathoz vezethet. Az adatvédelem, az átláthatóság és a torzításmentes fejlesztés nem technikai részletkérdés. Ezek etikai minimumkövetelmények.

Stratégiai felelősség

Az MI rehabilitációs alkalmazása nem pusztán technológiai kérdés. Szakmapolitikai döntések határozzák meg, hogy mely eszközök válnak hozzáférhetővé. Tudásalapú döntéshozatal, egyenlő hozzáférés és valós pilotprogramok nélkül a technológia nem válik automatikusan esélyteremtővé.

A lényeg egyszerű: a technológia eszköz. Az ember marad a középpontban.

Nem az a kérdés, beengedjük-e

A mesterséges intelligencia már jelen van. A valódi kérdés az, hogy képesek vagyunk-e úgy alkalmazni, hogy az az önállóságot, az emberi méltóságot és az esélyegyenlőséget szolgálja.

A technológia nem dönt helyettünk. Mi döntünk arról, mire használjuk.

Forrás: rehabportal.hu