AuTipikus: amikor az autizmus történetté, nem diagnózissá válik

• Életmód
• 2026. január 26.

Az AuTipikus című kötet új nézőpontból mutatja meg az autizmust: nem hibaként, hanem másfajta működésként, személyes történeteken keresztül.

🧠 Mi van, ha az autizmus nem egy hiba – hanem egy másik rendszer?

Mi van, ha az autizmus nem egy elromlott rendszer, hanem egy másfajta működés?
Egy világ, ami nem kevésbé emberi – csak kevésbé ismerős.

AuTipikus – Útikalauz kíváncsi elméknek címmel decemberben jelent meg egy hiánypótló kötet, amelyben négy segítő szakember dolgozik együtt, miközben érintettek is megszólalnak, saját történeteiken keresztül vezetve el az olvasót a felismerésig, a diagnózisig – és azon túl.

🧩 „Azt hittem, bolond vagyok”

„Kamaszként meg voltam győződve róla, hogy bolond vagyok, hogy valami rettenetes mentális betegségem van. Nem beszéltem róla senkinek, mert attól féltem, hogy elvisznek kivizsgáltatni, kiderül, és bezárnak a bolondok házába. Mindeközben csendes, szófogadó, kitűnő tanuló, tipikus jó kislány voltam.”

Klaudia ma 45 éves, autista.
Ő – és sok más sorstársa – története kap hangot ebben az úttörő könyvben.

🌈 Ahányféle ember, annyiféle autizmus

A kötet szerzőinek útja évekkel ezelőtt a Vadaskert Kórházban keresztezte egymást, ahol gyógypedagógusként, pszichológusként, pszichiáterként és rezidens orvosként dolgoztak együtt.
A közös gondolkodásból született meg később a Neurodiverz Műhely, azzal a céllal, hogy közérthető, mégis hiteles tudást adjanak át.

A könyv:

• nem klasszikus szakkönyv 📘
• laikusok számára is olvasmányos
• elsősorban autista felnőtteknek és autista gyermeket nevelő szülőknek szól

De valójában mindenkinek, aki kíváncsi az emberi működés sokféleségére.

👉 Fontos hangsúly: nem az öndiagnózis a cél, hanem a megértés – önmagunké és másoké.

A szerzők szerint az autizmus nem azt jelenti, hogy baj van veled, hanem azt, hogy másképp működik az idegrendszered.

Hiszen ahányféle ember, annyiféle autizmus.

🎬 Az Esőemberen túl

A történelem tele van nem átlagos működésű emberekkel:

• barlangrajzoló ősemberrel,
• egy toronyba zárkózó Kopernikusszal,
• vagy a szandált viselő Albert Einsteinnel.

Nem voltak „tipikusak” – nélkülük mégis kevesebb lenne a világ.

Az autizmusról alkotott kép az elmúlt ötven évben sokat változott.
A korábbi, kizárólag súlyos fogyatékosságként kezelt értelmezés helyett ma egyre inkább sokszínű spektrumként tekintünk rá.

Sokan még mindig az Esőember Raymondjára gondolnak, vagy egy dülöngélő, fülét befogó kisgyerek képe jelenik meg előttük.
Pedig ma már tudjuk: bármilyen intelligenciájú és képességű ember lehet autista, és az átlagos vagy magas intelligenciájú érintettek gyakran nagyon későn – vagy soha – nem kapnak diagnózist.

⏳ Várólisták, hiányzó ellátás

A WHO Mental Health Atlas adatai szerint 2017-ben Magyarországon mindössze 52 gyermekpszichiáter dolgozott.
Ez kb. 2,7 szakember 100 ezer 20 év alatti lakosra.

Mit jelent ez a gyakorlatban?

• sok településen nincs helyben ellátás,
• a diagnózis néhány nagy centrumra korlátozódik,
• a várólisták hónapokig, akár évekig tartanak.

„Kell javítani a helyzeten – de nem azért, hogy mindenkit diagnózissal lássunk el” – hangsúlyozták a kötet társszerzői.

Magyarországon 2013 óta nincs érvényes országos autizmusterv, pedig szükség lenne:

• hosszú távú koncepcióra,
• felnőtt diagnosztikára,
• szükségletalapú támogatási rendszerre.

🎯 „Csúzli a gépfegyverek között”

A könyv egyik megszólalója, a 28 éves Boti így fogalmaz:

„Autistának lenni olyan, hogy amíg mások gépfegyvert kaptak ugyanahhoz a pályához, nekünk egy csúzli jutott (…) Ráadásul sokan nagyon későn jövünk rá, hogy a többiek kezében nem csúzli van, és folyamatosan szégyenkezünk amiatt, hogy ennyire küzdelmes számunkra még a könnyű pálya is.”

Ez a mondat talán mindennél jobban megmutatja, miért fontos ez a könyv.

Az eredeti cikk teljes terjedelemben a KÉPMÁS Magazinban olvasható.

Forrás: rehabportal.hu