Ez a valóság azok számára, akik egyidejű látás-és hallássérüléssel élnek. Esetükben a taktilis jelnyelv kulcsfontosságú szerepet játszik a kommunikációban és a körülöttük lévő világ megismerésében. Ennek használata során a siketvak személy a kezét egy másik ember jelelő kezére helyezi, hogy érezze és olvassa annak mozdulatait. Samantha Johnson, a massachusettsi Bostonban található Northeastern University mérnökhallgatója, amerikai jelnyelv tanfolyamra járt. Ez hozta kapcsolatba a város siket közösségének tagjaival, és különösen a helyi siketvak emberekkel.
„Taktilis jelnyelv segítségével kezdtem el beszélgetni az egyik ottani nővel. Lényegében ő fogta a kezem, miközben én jeleltem neki. És nagyon meglepődtem, hogy csak a kezem megérintésével értelmezni tudta a neki átadott üzeneteimet”
– emlékszik vissza Johnson. „Megkérdeztem tőle, hogy hogyan beszélgetnénk, ha most nem lennénk egymás mellett?” A válasz egyszerű volt: ez csak személyesen lehetséges. Ez őrültségnek tűnt Johnsonnak, aki a kurzus befejezése után is kapcsolatban maradt néhány, ott megismert siketvak emberrel.
Amikor a Covid-19-járvány kitört, a lezárások miatt megszűntek a tolmácsok látogatást biztosító szolgáltatásai
Emiatt a már amúgy is elszigetelt és elfeledett közösség még inkább elhanyagolttá vált, mondja Johnson. Egyes esetekben a látogatások minden magyarázat nélkül szűntek meg. Így a siketvak emberek nem tudták, mi történik, és nem állt módjukban követni a híreket vagy segítséget kérni. Segíteni vágyva Johnson felvette a kapcsolatot egy bostoni, siketvakokért dolgozó központtal. Ezen kívül más aktivistákkal is beszélgetett arról, mit tehetnek, hogy támogatni tudják az érintettek közösségét ebben az időszakban.
„Elkezdtünk gondolkodni a kommunikációs eszközökön, és belefogtunk ennek a nagyon korai stádiumban lévő, tapintható jelnyelvi rendszernek a fejlesztésébe” – mondja. Johnson célja az volt, hogy olyan kollaboratív, az emberrel együttműködő robotot (szakszóval cobot) építsen, amely kiegészítheti a siketvakok közösségének távoli kommunikációs képességeit. Segítheti a telefonbeszélgetéseket, vagy lehetővé teheti a hírek elolvasását.
Először a meglévő technológiák és azok korlátainak megértésével kezdtek
Ezt követően a csapat 3D-nyomtatással prototípusokat készített, és felmérte, mire lenne szükség egy szöveget jelnyelvre fordító eszköz kifejlesztéséhez. Nagyon kevés irodalom található arról, hogyan kell technológiát és felhasználói felületeket tervezni olyan emberek számára, akik nem látnak és nem hallanak. „A robotikáról és általában sok technológiáról az a véleményem, hogy ha csak egy lépéssel tovább mennénk, akkor az összes meglévő technológiát felhasználhatnánk és hozzáférhetőbbé tehetnénk” – mondja Johnson.
Johnsont tanulmányai befejezése előtt megkereste a Kanadai Nemzeti Vakok Intézete
Tudomást szereztek a projekt korai eredményeiről, és támogatást nyújtottak neki egy robot technológiával foglalkozó cég alapításához. Johnson ma a Tatum Robotics vezérigazgatója. A cég a T1 Fingerspelling Hand fejlesztésével foglalkozik. Emellett egy bostoni csapatot is vezet, amelynek székhelye a MassRobotics, a város robotikai innovációs központja. A Tatum Robotics T1 Fingerspelling Hand az a robotkéz, amely amerikai jelnyelven kommunikál. A cég nemcsak bostoni siketvak emberekkel dolgozik együtt, hanem hasonló csoportokkal New Yorkban, Connecticutban és Washington DC-ben is.
A cél, hogy a lehető legtöbb visszajelzést kapják, a lehető legszélesebb felhasználói közösségtől
Ez a visszajelzés kritikus fontosságú a tervezési folyamatban, magyarázza Johnson. „Nagyon kevés irodalom áll rendelkezésre arról, hogyan kell technológiát tervezni a siketvak emberek számára. Ezért sokat kellett kísérleteznünk a haptikával (más néven tapintásos visszajelzés), a különböző környezeti változókkal, hogy prototípusokat tudjunk készíteni 3D nyomtatással.”
„Amikor elkezdtük felépíteni a csapatot, rájöttem, hogy munkánknak együttműködésen kell alapulnia. Mindannyian ugyanazokat a dokumentumokat kellett, hogy használjuk, verziókra volt szükségünk, és képesnek kellett lennünk a felülvizsgálatra. És különösen, ahogy már említettem, folyamatosan kapunk visszajelzéseket, ezért nagyon gyorsan kell pontosításokat, javításokat végeznünk.”
A csapat minden nap új prototípusokat épít, hogy az új ötleteket gyorsan tesztelni lehessen. „Két siketvak ember dolgozik nálunk Bostonban, akik minden héten bejönnek az irodánkba, és ellenőrzik, amit tervezünk, és visszajelzést adnak nekem” – mondja Johnson.
A Tatum Robotics csapata hamar rájött, hogy nagyon ügyes robotkézre van szükségük
Olyanra, amely képes a jelelésre. Ehhez sok különböző, egymástól függetlenül mozgó ízület kell.
A cobotok tervezésével kapcsolatos szokásos szempontok mellett a kéz tervezésénél azt is figyelembe kell venni, hogy a felhasználók nem hallják és nem látják annak mozgását. A legtöbb esetben alig vagy egyáltalán nincs tapasztalatuk a technológiával. „Tehát nagyon fontos volt számunkra, hogy minden körülmények között biztonságosan használható legyen. A kollaboratív robotika megtestesítője, mivel a felhasználók folyamatosan érintkeznek vele” – mondja Johnson.
A tervezés során nem lehetett hagyományos összeköttetéseket használni az ízületekben
Ebben az esetben a kéz hátsó profilján olyan csatlakozások lehettek volna, ahol a felhasználó ujjai beszorulhattak volna. Ezért a csapat rugalmas anyagokból kezdte el gyártani a kezet. Eddig több mint 50 siketvak ember tesztelte a robot kezeket. A visszajelzések figyelemre méltók voltak. „Az emberek szinte semmilyen előzetes képzést nem kapnak, úgy használják. 95–98%-os pontosságot érnek el anélkül, hogy bármilyen képzésben részesültek volna a készülék használatáról” – mondja Johnson. „És ez a cél. Ráteszik a kezüket az eszközre, és az úgy mozog, mint az általuk megszokott kéz.”
A Tatum Robotics kezekhez készült szoftvere felhőalapú, és minden felhasználó számára testreszabható – folytatja Johnson. „Testreszabhatók a kéz formái, a sebességek, a használt nyelvtani szabályok, hogy valóban megfeleljenek a siketvak emberek igényeinek”.
A T1 Fingerspelling Hand jelenlegi verziója bétatesztelésbe kerül
A vállalat siketvak felhasználókat von be, hogy megtanítsa nekik, hogyan használják a készülékeket teljesen önállóan. Így a fejlesztők látják, hogyan használják őket az érintettek más személy jelenléte nélkül. Több eszközt helyeznek el a siketvakok otthonaiban, hogy többet tudjanak meg arról, mire és milyen gyakran használják azokat. A Tatum Robotics csapata mindenekelőtt azt reméli, hogy az új kommunikációs lehetőségek megnyitása megváltoztatja a felhasználók életét és biztosítja, hogy a siketvak emberek soha többé ne maradjanak magukra.
Forrás: SVOE, Develop3d.com, angol nyelvről fordította: Taskovics Adél
