Külföldiek látogatása a SVOE-ban

• Életmód, Szervezeti hírek
• 2025. május 31.
• 12

Az egymást követő 3 kedd délutánon Királyhidi Dorottya, az elemi rehabilitációs szolgáltatás szakmai vezetője tartott képzést az Erasmus programon résztvevő fiataloknak, akik a siketvakságról szerezhettek alapos, mélyre ható ismereteket.

Az utolsó egyesületi foglalkozás keretében volt lehetőségük személyesen is találkozni érintettekkel

Kérdéseket tehettek fel nekik, meghallgathatták rövid, 15 perces előadásaikat. Az oktatás és ez a záró alkalom is angol nyelven zajlott. Az előadók egy része online csatlakozott, míg mások személyesen el tudtak jönni.

Elsőként Kőrösiné dr. Babinszki Vera, a SVOE jogásza szólalt fel

Elmondta, hogy nagyon nehéz pontos definíciót adni a siketvakságról. Nagyon sokféle variációja van, nemcsak a mindennapi életben, de a jogalkotásban is. Dorka azt kérte tőle, hogy a hozzáférhetőségről beszéljen a siketvaksággal összefüggésben. Ez azonban nem könnyű téma, mert nincs egységes megállapodás a siketvakság definíciójának tekintetében sem. Az érintettek esetén a látás-és hallássérülés kombinációi egymástól is nagyon eltérők lehetnek.

Lehetetlen meghatározni egy olyan egységes irányt, ami minden siketvaksággal élő személy számára jól használható

Vannak szabályok pl. arra nézve, hogy miként kell feliratokat készíteni a siketek számára, vagy hogyan kell audionarrációt csinálni a vakoknak. A hallás-és a látássérülés egyidejű megléte azonban sokkal bonyolultabbá teszi az akadálymentesítés folyamatát. E témáról szólva a fizikai környezetre is okvetlenül ki kell térni. Budapesten közlekedve erről Vera nagyon is konkrét tapasztalatokat szerzett. Komoly hallássérüléssel rendelkezik, emellett vaksága száz százalékos.

Mégsem tartja magát siketvak személynek, mivel a gyakorlatban nem siket

Orvosi értelemben lehet, hogy annak minősül, de a hétköznapokban igyekszik érdemben használni a maradvány hallását. Éppen ezért az így beszerzett információk nagy jelentőséggel bírnak a számára. Hasznos segédeszköze a mikrofon, amit mindig magánál tart. Ez vezeték nélküli kapcsolatban áll a hallókészülékével. Feladata, hogy továbbítsa a beszédet direkt módon Vera hallókészülékéhez.

Az utcán járva a közlekedési lámpák jelentik számára a legnagyobb kihívást

Van egy szabály arra nézve, hogy egyre több közlekedési lámpát kell ellátni hangos jelzéssel (beszéddel és/vagy csipogással). Az ő számára viszont ez nem érdemi segítség. A csipogást hallja, és a beszédet is, feltéve, ha a forgalom zaja nem túl erős. Ám mivel az irányhallása nem megfelelő, nem tudja megállapítani, hogy az neki szól-e, vagy a másik iránynak. Éppen ezért használ kommunikációs táblát. Ezt mindig feltartja, amikor át szeretne kelni az úton. Van rajta Braille címke is, ami neki segít abban, hogy miként kell tartani a táblát. Ez áll rajta:

„Kérem, segítsen átkelni az úton”!

Ez nagyon hatásos. Az emberek elolvassák és segítenek.

Dorka hozzátette, hogy az mindig a hallássérült/siketvak személy döntésére van bízva, hogy szeretné-e használni ezt a kommunikációs módszert vagy nem. A rehabilitációs folyamat alatt az érintett személlyel együtt fogalmazzák meg a konkrét szöveget, amit ráírnak a táblára. Utána tanulják meg a használatát. Sok hallássérült ember azt mondja: meg kell hoznom egy döntést. Ha nincs nálam a tábla, vagy otthon maradok, vagy mindig keresnem kell magam mellé egy olyan személyt, aki elkísér. Lehet, hogy a tábla használata nem a legkényelmesebb megoldás. Én viszont használni fogom, mert ez több szabadságot ad nekem. Ez pedig fontosabb a számomra, mint az, hogy mit gondolnak rólam mások.

Vera elmondta: néhány évvel ezelőtt Amerikában volt cserediákként. Ezzel magyarázza, hogy elég nagy komfortzónával rendelkezik.

Emellett az okostelefonos technológia is nagy segítség lehet a siketvak embereknek

Metrón vagy vonaton utazáskor például gondot jelent a következő megállóra vonatkozó, hangos információ, mert nem feltétlenül hallja. Vannak viszont olyan mobiltelefonos applikációk, amiket be lehet kapcsolni. Ilyenkor a telefon Bluetooth technológiával csatlakozik a hallókészülékhez és bemondja a megállókat. Ez megkönnyíti számára az utazást. Viszont egy olyan ember esetében, akinek a hallása még az övénél is rosszabb, nem biztos, hogy működőképes lehet az audió információt szintén audióval helyettesíteni.

Azt, hogy mi lehet segítség valakinek, azt az egyén speciális igényei határozzák meg

Vannak siketvakok, akik a taktilis jelnyelvet használják, míg mások a Lorm ABC-t, vagy a Braille kézbe (ujjakra) írását. Ezeket a módszereket, a Braille kézbe írását és a Lorm módszert Vera is használja. Minden olyan helyzetben ezeket alkalmazza, ahol a hallókészülékét nem használhatja. Ez a helyzet viszont annyiból nem kellemes, hogy ilyenkor nagyban függ attól a személytől, aki ilyen módokon átadja neki az információt.

Gangl Tamás, az egyesület elnöke pár mondatban bemutatta az egyesületet, és a siketvak identitásról is megosztott néhány gondolatot. Az egyesület 1994-ben alakult meg, mostanra a 30 éves jubileumot is megünnepelték. Eredetileg a siketvak gyermekeket nevelő szülők és a velük foglalkozó szakemberek alapították. Az elsődleges cél a siketvak gyerekek speciális oktatásának megszervezése volt. Adódtak kezdetben nehézségek, aztán az egyesület nyitott a siketvaksággal élő felnőttek felé is. Elsősorban a szerzett siketvakokat kutatták fel. Kezdetben egy vagy két ilyen felnőttel álltak kapcsolatban, később nőtt a létszám. Tamás is a felnőtt siketvakok felkutatásakor került kapcsolatba a szervezettel.

A SVOE munkáját tekintve elsősorban érdekvédelmi tevékenységet folytat

Az illetékes minisztériummal folyamatos kapcsolattartásban vannak, törvényjavaslatokat kezdeményeznek vagy véleményeznek. Van olyan fóruma az érdekvédelmi képviseletnek, amit Országos Fogyatékosügyi Tanácsnak neveznek. Ez a fogyatékossággal élő emberek szervezeteinek és a kormányzati oldalnak egy közös tanácsa. Ők időről időre megvitatnak egy-egy fontos kérdést a fogyatékosságüggyel kapcsolatban. Minden harmadik hónapban vannak ülések, amelyeken a legfontosabb fogyatékosügyi szervezetek és a minisztériumok is részt vesznek. Minden jogszabályt, ami feltűnik a magyar jogi rendszerben, kontrollálnia kell a Fogyatékosügyi Tanácsnak. Emellett a fogyatékosügyi szervezetnek működik egy ernyőszervezete, amit Fogyatékosügyi Fórumnak is nevezhetünk. Ennek is tagja az egyesület.

Ezen felül a nemzetközi színtéren is aktív szerepet vállalnak

Elsősorban itt most az Európai Siketvak Unióra kell gondolnunk. Ennek az egyesület is tagja, amióta csak megalakult az EDbU (tehát alapító tagok is). Tamás jelen pillanatban az alelnöki pozíciót tölti be ebben az európai szervezetben. Sajnos az EDbU nagyon nehezen működik, mert szinte egyáltalán nincs anyagi forrása. Ennek ellenére próbálnak lobbizni európai képviselőknél, illetve támogatni tagegyesületeiket a helyi, országos szinten történő érdekvédelmi tevékenységekben.

Létezik a Siketvakok Világszövetsége is, ahol szintén tagok. Ez erősen fókuszál az alacsony bevétellel rendelkező országokra.

Molnár Éva egyesületi tag a siketvakon történő munkavállalásról beszélt

A Nemzeti Statisztikai Hivatal szerint a fogyatékossággal élő személyek kb. 50 százaléka dolgozik ma Magyarországon. Ez a gyakorlatban kb. 150.000 embert jelent. A siketvak dolgozókra vonatkozó számadat nincs.
Foglalkoztatásukat tekintve pedig dolgozhatnak rehabilitációs foglalkoztatásban, akkreditált foglalkoztatásban vagy a nyílt munkaerő-piacon. Természetesen az lenne a cél, hogy minél többen dolgozzanak a nyílt munkaerőpiacon. Mindenki számára ez lenne a legjobb.

Mik a főbb problémák és mik lehetnek a megoldások?

Molnár Éva szerint a legnagyobb probléma az információhiány. Vonatkozik ez a munkáltatókra és a munkavállalókra egyaránt. A munkáltatók fejében általában negatív gondolatok és sztereotípiák vannak a látás/hallássérüléssel élő emberekről. Ő például azzal a mentalitással, gondolkodásmóddal szembesült, hogy az érintettek passzív életet élnek és maguktól semmit nem képesek csinálni. Azt sem tudják a munkáltatók, hogy milyen munkahelyi feladatok megoldására képesek.

A másik oldalnak, a sérült munkavállalóknak pedig arról nincs információjuk, hogyan érhetnek el egy munkaadót. Azok helyzete még nehezebb, akik felnőttként veszítették el a látásukat vagy a hallásukat. Erről neki is megvan a saját tapasztalata. Látását hét évvel ezelőtt veszítette el, majd hallásának ötven százalékát is. Ekkor fel kellett dolgoznia a traumát, illetve újratanulni egy csomó olyan tevékenységet, melyek elengedhetetlenek a munkavégzéshez. Az esetek túlnyomó többségében a hozzá hasonló helyzetű embereknek karriert is kell váltaniuk.

A másik probléma, hogy gyakran beskatulyázzák a fogyatékossággal élő embereket, úgy tesznek, mintha mindnyájan ugyanazon képességekkel, tapasztalatokkal és egészségügyi problémákkal rendelkeznénk. Ez természetesen nem igaz.

Mi lehet a megoldás?

Hatalmas szükség lenne egy kiterjesztett kampányra, mely a munkaadókat célozná meg. Itt alapos, mély tájékoztatást, információkat kaphatnának arról, mit képes elvégezni egy megváltozott munkaképességű személy, egy látássérült, egy hallássérült, stb. Arra lenne érdemes fókuszálni, hogy mit tudnak megcsinálni, ahelyett, ami önállóan nem megy. Sokkal nyitottabb hozzáállást kellene tanúsítani a munkaadóknak, illetve személyre szabni a munkaköröket. Ez lenne a kulcsa annak, hogy a munkalehetőségek a siketvak emberek számára is elérhetővé válhassanak.

Saját munkatapasztalatáról is mesélt

Elmondta, hogy HR-esként dolgozik, feladata a toborzás területén van. Amikor elkezdett a jelenlegi munkahelyén dolgozni, kiderült: azt a munkakört nem tudja betölteni, amit a munkaadó eredetileg neki szánt. Épp ezért az ő személyére kellett szabni a feladatot. Ez egy nagyon általános tapasztalat. Van egy adott munkakör. A hozzá tartozó feladatok listájának nyolcvan százalékára képesek, míg a húsz százalékra nem. A munkáltató azt mondja: „Ebben az esetben nem vagy képes arra, hogy itt dolgozz”.

Pedig dolgozhatnának, ha úgy döntenének a munkaadók, hogy azt a bizonyos húsz százalékot valaki másnak adják át. Ő például jelenlegi munkájában többféle adminisztrációs feladatot el tud látni beszélő számítógépével. Tud különféle dokumentumokon dolgozni, állásinterjúkat csinálni, és még sok egyéb dologra is képes. Nyilván nyomtatott papíron levő dokumentumot nem tud kezelni, vagy nem tudja az irodát vagy az összes kollégát bemutatni egy újonnan érkező munkatársnak. Ugyanakkor azzal is tisztában van, hogy nem minden munkaadó ilyen rugalmas, nyitott gondolkodású.

Az akadálymentesítés terén megint csak nagyon sok félreértéssel, rossz koncepcióval lehet találkozni

A „többségi társadalom” tagjainak, és a munkaadóknak a legnagyobb része is azt gondolja, hogy az akadálymentesítés főként a fizikai környezetre vonatkozik. Ő is sokszor hallotta már, hogy: „Nem leszel képes ebben az irodában dolgozni, mert ez a munka nem akadálymentes”. Ilyenkor mindig el kell magyaráznia, hogy a lépcsőn való közlekedés vagy a küszöbön történő átlépés nem jelent gondot számára.

Az akadálymentesítés mindenki számára teljesen mást jelent

Ám a siketvak emberek esetében nem idő-és pénzigényes. Évinek például képernyőolvasó szoftverre van szüksége, amit a munkaadók díjmentesen letölthetnek. Természetesen könnyen előfordulhat, hogy más embereknek ettől eltérő dolgok kellenek, de ez akkor sem túl nehéz. Akadálymentesítés címén lehet, hogy azon kell csupán elgondolkodni, hogy hová kerüljön az érintett munkavállaló íróasztala: egy jól megvilágított, vagy csendes helyre. Előfordulhat az is, hogy egy tréninghez vagy állásinterjúhoz szükség lesz egy jelnyelvi tolmácsra is. Olyan is adódhat, akinek gyógypedagógus jelenléte kell, hogy megtanulja, hogyan jut el a munkahelyére, vagy miként tud azon belül tájékozódni. Az is előfordul, hogy a kollégákat kell „érzékenyíteni”. Itt nagyon egyszerű dolgokra kell csak megtanítani őket. Évi esetén például arra volt szükség, hogy megértsék: ha belép egy tárgyalóba, neki el kell mondani, hol ülnek a többiek, vagy ő maga hol tud helyet foglalni.

Ahogyan azt már korábban is említette, mindnyájan a „megváltozott munkaképességű személy” címkével vannak ellátva. A legtöbb munka, amit így lehet végezni, nem igényel túl magas iskolai végzettséget, gyakorlatilag fizikai munka. Sokan úgy gondolják, hogy ez teljesen rendben is van egy siketvak személy számára. Épp ezért lenne nagyon fontos újra és újra kiemelni a munkaadók számára, hogy egyes fogyatékossággal élő személyek mire képesek és mire nem.

Forrás: siketvakrehab.hu